Világszerte romlanak a fizikai aktivitással kapcsolatos mutatók, amire a különböző ajánlásoknak, irányelveknek kell releváns módon reagálniuk – mondja dr. Lacza Gyöngyvér, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem (TF) Rekreáció Tanszékének vezetője.

– Talán kezdjük azzal, hogy tisztázzuk a fizikai aktivitást körülölelő kontextust!
– A közegészségügynek több fontos aspektusa van, amelyek közül az egyik a fizikai aktivitás. Ennek több fontos, egymással szorosan összefüggő pillérét különböztethetjük meg, mint például a táplálkozás, a lelki egészség, a környezettudatosság és a szociális egészség. Kimutatták, hogy aki fizikailag aktív, stabilabb a lelki egészsége, szélesebbek és erősebbek a társadalmi kapcsolatai.

– Tud konkrét adatokkal is szolgálni?
– A nemrég, 2024-ben Magyarországon végzett nagy mintás Aktív életmódkutatás, valamint az Európai Unió tagállamaiban 2022-ben végzett Eurobarométer-kutatás is azt támasztja alá, hogy Európa-szerte – kortól függetlenül – viszonylag nagy mértékű romlás tapasztalható az egészségügyi mutatókban: példának okáért ötven százalék feletti a fizikailag inaktívak aránya. Nálunk a felnőtt lakosság 55 százaléka sohasem sportol, miközben a megkérdezettek csaknem kétharmada végez napi szinten képernyős tevékenységet. Az ELEF 2019-es kutatása pedig azt mutatja, hogy drasztikus növekedés tapasztalható az elhízás terén.

– Mi ad erre a helyzetre adekvát választ?
– Nos, itt jönnek képbe az ajánlások, például az Egészségügyi Világszervezeté (WHO), amelyek útmutatást adnak gyerekek, felnőttek és idősek számára, hogy mennyinek kellene lennie a napi minimum testmozgásnak, fizikai aktivitásnak.

– Mindebben mi az irányelvek szerepe, hogyan tudják a fent leírt helyzetet megváltoztatni, kedvező irányba befolyásolni?
– A WHO fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlása mellett javaslatokat is megfogalmaz, amelyek arra irányulnak, hogyan lehet a fent említett helyzetbe beavatkozni. A WHO például azt mondja – és ezeket az elemeket a Monspart Sarolta Aktív Életmód Stratégia is tartalmazza –, hogy hozzunk létre aktív közösségeket, aktivizáljuk az egyéneket, hozzunk létre aktív életmódot támogató színtereket, alakítsuk ki a megfelelő stratégiát és támogató módszereket. A stratégia szakmai koncepciója tehát teljes összhangban van a „Be Active, WHO Globális Fizikai Aktivitási Akcióterv 2018-2030” irányadó szakpolitikai dokumentum ajánlásaival. Hozzá kell tennem, hogy a mi stratégiánk figyelembe veszi a még a korosztályi megközelítést, a fogyatékossággal élőket, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat és a krónikus betegséggel élőket is, hiszen e csoportok igényei eltérőek a mozgásprogramok terén is. A világ különböző országainak irányelvei nagyjából ugyanezeket az elemeket tartalmazzák: céljuk, hogy ezek hatására mindenki elérje a fizikai aktivitásra vonatkozó minimumajánlásokat, illetve magukban foglalják, miképp változtassuk meg a városok struktúráját, közlekedési struktúráját, a motivációs bázist, a lehetőségeket a különböző korosztályoknál. 

– Visszatérve a hazai stratégiára: milyen célokat tűz ki a magyar lakosság elé?
– A stratégia átfogó célja, hogy középtávon (öt éven belül) legalább tíz százalékos javulást érjünk el a minimum fizikai aktivitási mutatók terén, hosszú távon pedig biztosítsuk, hogy minden magyar állampolgár elérje a WHO által ajánlott testmozgásszintet, amely magában foglalja a felnőttek legalább felének heti 150–300 perc közepes vagy 75–150 perc erős intenzitású fizikai aktivitását, a gyermekek és serdülők legalább hatvan százalékának napi hatvan perc mozgását, a teljes inaktív lakosság arányának 2030-ra negyven százalék alá csökkentését, a fizikai aktivitás lehetőségének mindenki számára történő elérhetőségét – beleértve a hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő személyeket is –, valamint a lakosság egészségben eltöltött éveinek növelését.